Mit él túl a túlélő? PDF Nyomtatás E-mail
Cikkek - Túlélési technikák
Írta: Öregindián   

 

Mit él túl a túlélő?

 

Image  Portálunkon időről-időre felvetődik a kérdés, mit is jelent a modern ember számára a túlélés? Egyáltalán túlélésnek nevezhetjük-e túráinkat, erdei-hegyi bolyongásainkat? Mielőtt belevágnék a fejtegetésbe, sietek kijelenteni, hogy az adandó válaszok teljesen szubjektívek. Éppen ezért nem kötelező elfogadni a véleményemet, mindössze az a szándékom, hogy egyéni megvilágításban, némi élettapasztalat, és pszichológusi szakmai ismeret birtokában hozzájáruljak a közös gondolkodáshoz.

 


  Nagyon tisztelt, nemzetközi tekintélyű professzorom, Kardos Lajos azt állította, hogy ha az evolúció úgy kívánja, lábak helyett akár kerekei is nőhettek volna az élőlényeknek. Felzúdulásunkra kifejtette, hogy az akkomodáció, azaz a primitív élőlények helyváltoztatási szükséglete, másként fogalmazva az elemi túlélési feltételek megteremtése céljából fejlődtek ki a járó-úszó-repülő célszervek, s ha a környezeti viszonyok megkívánják, ezek gördülő alkalmatosságok is lehettek volna.
Elmélete azért jutott eszembe, amikor ebbe a témába kezdtem, mert a mi "túlélősdink" is arról szól, hogy mi lenne, ha az élet, a szükséghelyzet úgy kívánná?? De engedelmetekkel ugranék egyet vissza a múltba. 

 

  Csupaszőr ősünk csak párszázezer évvel ezelőtt mászott le a fáról - véglegesen. Felfoghatatlanul távolinak tűnik döntésének időpontja, ám a törzsfejlődés folyamatában ez egy rövidke, utolsó, vagy azelőtti(?) állomás csupán. Időközben felegyenesedtünk, lett belőlünk homo erectus, majd rájöttünk az eszközkészítés és használat trükkjeire, innentől homo sapiensnek, "bölcs embernek" becéz minket a tudomány, aztán amikor a munkavégzés mellett megtanultunk játszani is, azaz olyan hobbykat találtunk ki, amelyek nem feltétlenül szolgálták a létfenntartást (pl. agyargyűjtés, céllövészet kiszívott koponyacsontokra stb.), no ettől kezdve a homo ludens, a "játékos" ember is pályára lépett. Csak egy kacsintásnyi idő kellett a különféle kivégzőkészülékek, majd a gépfegyver, villanyborotva, a műbolygók, és ami fontosabb, a dobozos sör felfedezéséhez ahhoz, hogy végképp civilizálódjunk, s megszülessék az örök alkotó, a természetet megváltoztatni, annak erőit legyűrni szándékozó "mérnökember", a homo faber. Ezek volnánk mi. 

  Legyőztük a természetet? Ugyan! Legyünk már annyira sapiensek, hogy tudjuk, meddő próbálkozás volt. Sajnálatosan gyenge vendégek vagyunk ezen a bolygón, előbb-utóbb ki is halunk, hát kezdjük keresni az utat - visszafelé. Egyre erősödik bennünk ugyanis a meggyőződés, hogy a nagy sietségben valamit elvesztettünk. Valami olyat, ami ösztöneinkbe kódolva, tudatunk leges-legmélyéről üzenget: túlságosan messzire távolodtunk eredeti, éltető környezetünktől, a természettől. Mi, akik megértjük ezt az üzenetet, időről-időre bakancsot húzunk, s energiánk, anyagi- és más lehetőségeink függvényében kiszökünk urbánus lakóterünkből.

  De mit élünk túl? Egyáltalán, túlélni megyünk, vagy....? Na, hát ez a "vagy" a szöges kérdés. Egyszerűbb a válasz az első kérdésre. A túlszabályozott, túlcivilizált, agyonstresszelt életformánkat szeretnénk túlélni. Ehhez számos hobby adhat segítséget. Mi, MTP-sek, és az ezen kívül létező természetkedvelők az erdők, hegyek, rétek, nádasok által kibocsátott energiákból merítünk.

  Atavizmus. A szó azt jelenti: visszaütés az ősökre. Még néhány évtizeddel ezelőtt irodalmiaskodó frázisnak nevezték, ám a genetika tudományának fejlődése igazolta, hogy bizony mindmáig bennünk él az ősember. A háborítatlan természeti körülmények igényével, és bizony a fennmaradását egykor biztosító vad agressziójával egyetemben. Egyik szakom a kriminálpszichológia. A köznapi gyakorlatból tudom, hogy olykor nagyon-nagyon kevés kell ahhoz, hogy akár vadállattá is váljunk. Azt mondod, te nem? Te más vagy? Jó. De gondolj csak bele: mit tennél, ha édesanyád, kedvesed, gyermeked életét valaki komolyan fenyegetné?

  Igaz, nem ez az eredeti témánk, ezért hadd vessem fel ismét, ugyan milyen célból megyünk időnként túrázni, kirándulni, táborozni, vagy éppen vándortáborozni? Van, aki ezt sportnak tekinti, és végigfutja a hegyeket, próbára teszi szívét, tüdejét, izmait. Jól teszi. Más elmélyülten keres valamit. Nyomokat, élőhelyeket, titkokat, olyan rejtelmeket, amelyeket a természet csak azoknak árul el, akik kellő türelemmel, alázattal és tisztelettel közelítenek hozzá. Aki megfigyel, elmélyül, átél. Megint mások azt próbálgatják, ha ismét "ősemberibb, kőkorszakibb" élet várna rájuk, vajon képesek lennének-e fennmaradni, netán a családról gondoskodni? És munkára fogják a tűzfúrót, szerszámot, menedéket készítenek, igyekeznek ennivalót szerezni ott, ahol köznapi ember nem is feltételez ilyesmit.

  Bármi legyen is a cél, valójában egyfajta kikapcsolódásra vágyunk. Olyanra, amely csakis és kizárólag a természetben vár ránk. Ez a közös bennünk, ez késztet arra, hogy akár személyes ismeretség nélkül is tanácsot kérjünk egymástól. Éppen emiatt érzem feleslegesnek -sőt talán bántónak is-, amikor  felveti valaki a portálon, hogy ő "mégtúlélőbb", mert ezt, vagy azt máshogy csinál, több hegyet mászik meg, meg különben is... Szükségtelen, bomlasztó megjegyzések ezek, igazából nem is tudom, mi a céljuk a megszólalóknak.

  Még egyszer hadd vessem fel: ki a túlélő? Ray Mears? Aranyos fiú, nem látszik meg rajta a kegyetlen természet sanyargatása. Ő is, és más show-manok, akik nagyjából az ő úttörő kezdeményezésén felbuzdulva megélhetési forrásnak tekintik a "survival-filmezést", komoly biztonságot nyújtó stábbal "élnek túl". Kétségtelenül sok hasznos trükköt tanulhatunk tőlük. És ők kitől tanultak? Egyszerű falusi emberektől, természeti népektől, olykor kőkorszaki életmódot folytató bennszülöttektől. Észrevettétek? Haladunk visszafelé az időalagútban.

  Úgy vélem, a homo ludens uralja személyiségünket, amikor túlélőset játszunk. Nehogy félreértsetek, a játék szó itt nagyon is komoly tartalommal bír. Készségeket gyakorolunk, csomózunk, tüzet gyújtunk stb. "Ifjú indián" koromban a Duna szigetein még azt is gyakoroltuk, hogyan szabadulhatunk ki erős kötelékből, reménytelen helyzetekből. "Késlopós" játékainkon bekötött szemmel azt figyeltük, merről közelítenek bennünket. Edzettük, élesítettük hallásunkat, szaglásunkat, s más, olykor szinte felfoghatatlan módon működő érzékeinket.

  Lehet, hogy amit játékosan megtanulunk, sohasem fogjuk éles helyzetben alkalmazni. De jogos elégedettséggel tölthet el a tudat mindannyiunkat, hogy szükséghelyzetben nagyobb esélyünk lenne a túlélésre, mint azoknak, aki jelenleg nevetnek a játszadozásainkon.
És ez így van jól.

Öregindián
 

 

Hozzászólások
Keresés
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Jelentkezz be vagy regisztrálj!
Patent |2011.01.31 13:57:49
Már az is túlélés, hogy be tudom fizetni a csekkjeimet!
Moti |2011.01.29 11:23:59
Úgy látszik nem "de ja vue"-m van,tényleg volt már régen ez a cikk. Érdekes a témakör filozófiai megközelítése,és az a legjobb,hogy valóban elgondolkodik rajta az olvasó.Túlélés...kinek mit jelent? Van akinek sok-sok pénzt,van akinek a kemény mindennapokat.Van aki oktatja,van aki az életben maradásáért tanulja.Van akinek hobbi és nem is "túlélésként" tekint rá,van akinek extrém sport,mert 10percnyi sétán belül nincs non-stop nyitva tartó bolt.
Vándor |2011.01.21 12:35:46
Köszönjük a cikket, nagyon tetszett!
Érdekes, hogy pár évvel ezelőtti "premierjén" nem nagyon fogott meg, nem is emlékeztem mi lesz benne, mikor most elkezdtem újraolvasni. Úgy tűnik az elmúlt időben fejlődött bennem némi filozófikus véna is...
tapír |2011.01.06 16:29:29
"Túlélés" - én pl. nem túlélek, csak a túrázásnak egy nem annyira hétköznapi formáját igyekszem űzni. (Ha nem is gyakran, de találkozom a Kéktúrán másokkal is, és pár mondatot váltva velük, nagyon meglepődnek pl. azon, hogy túra közben az erdőn alszom - pláne hogy télen is! És hogy legtöbbször sátor nélkül! Nem gondoltam volna korábban, hogy ez ennyire extrém dolognak számít mások szemében, de úgy tűnik, mégis az.)
Szerintem akkor lehetne "túlélésről" beszélni, ha egy néptelen, vad vidékre csöppennénk valami csoda folytán (nekünk erre vajmi kevés az esélyünk); vagy a társadalmi környezet radikális, szélsőségesen negatív irányba való megváltozása miatt bujkálni kényszerülnénk. (Szerintem ez utóbbi lenne a nehezebb. Én pl. nem biztos, hogy szeretnék egy apokalipszis túlélői között lenni.)
Addig is nem túlélés, csak ősi és kevésbé ősi praktikák gyakorlása - szerintem. Persze kinek a pap, kinek a paplan
És hogy miért csináljuk? Én pusztán azért, mert jólesik. Semmi komplikált
h1970hu |2011.01.06 07:30:30
Nagyon jó, és alaposan végigvezetett gondolatmenetű cikk, kevés ilyet olvastam életemben. Gratulálok!!!

Az evolúciós "vitához": Lamarck tulajdonképpen igazat mondott az adaptációval, csak ő még nem ismerte a genetikát. Az eltérő génállomány (és nyilván a mutációk) okozza a változatosságot, amelyből az előnyösnek számító géneket/tulajdonságokat hordozók jobb helyzetben vannak, ezért az ő tulajdonságaik nagyobb eséllyel öröklődnek át a következő generációra. Tehát a zsiráf nyaka nem azért hosszú, mert a sok nyújtogatástól megnyúlt, hanem azért, mert a hosszabb nyakú egyedek túlélési esélyei jobbak voltak, ezért nekik lett több utódjuk, és ez jó pár generáció alatt létrehozta a hosszú nyakú jószágot.
A bálnák uszonya a halakéval analóg, nem homológ szerv (vagyis más eredetű, de azonos funkciójú)
Bocs a biológiai OFF-ért
Boonie-M |2011.01.05 21:15:13
Jó volt pár év után újraolvasni a cikket, köszönet érte!

Valóban mást-mást jelent a "túlélés" mindenkinek, sőt, e közösség összetételének változásával újra-és újrafogalmazódik. Valahol ott kezdődhetett, hogy olyan helyzetbe kerülünk, ami az életünket követelheti. Lehet ez ez életünkre törő másik ember, egy katasztrófa, vagy egyszerűen csak annyira elszoktunk már a természettől, hogy képtelenek vagyunk ott megteremteni a saját létfeltételeinket. Ma, 2011-ben csak az utolsó aspektus -egy része- szerepel ezen a felületen. Egy pilótákat oktató túlélési szakember, egy SWAT-rendőr vagy egy felderítő katona számára a "túlélés" és az arra való felkészülés akár homlokegyenest mást jelenthet, mint a Homo Ludens kikapcsolódást kereső túráit vagy bushcraftjait. És itt jön be, hogy MI hogyan határozzuk meg magunk számára a fogalmat, függetlenül a világ többi részétől.

Nekem pl. a sakkozás is túlélés. És ez így van jól.
Wlad |2011.01.05 19:24:07
Gratulálok a cikkhez, nagyon egyben van...
Csak pár gondolat, a részemről.
Bizony 150-200(sőt) éve még ismeretlen volt az embernek az a szó, hogy túrázó.
Ők még az életük részeként tekintettek a
természetre, és nem egy "másik" helyre, ahova menni kell, pedig voltak falvak, városok. Ez a rész veszett el. Mint ahogy
az állatok lesik, tanulják az "életet" a szüleiktől, úgy kellet volna nekünk is.
Csak nekünk már nem mutatta senki...
Reméljük a mi porontyainknak már lesz
kitől lesni.És nem a túlélést...ez szerintem "divat" szó...nem is szeretem...és a cikk is ezt taglalja.
Ez nem túlélés kell hogy legyen, hanem együttélés!
Öregindián |2011.01.05 18:47:03
Szerintem nagy baj lenne, ha DNS hibák alakították volna az evolúciós folyamatokat, illetve a mozgásszervek kialakulását. Másrészről jó példákat szolgál a fókák, delfinek és más tengeri emlősök "járókáinak" visszacsökevényesedése, azaz éppen a szárazföldi élet feltételeinek nem megfelelő volta miatt vándoroltak vissza az őselembe,a vízbe, és évezredek alatt újfajta (uszonyos stb) mozgásszervet alakítottak ki. Egyébként ugyanazt mondod, mint Kardos prof., mármint hogy nem volt célszerű pl. a talaj adottságok miatt "kereket növeszteni", hát nem is lett kerék.És tartsuk szem előtt: évmilliók, (néha csak évszázezredek) alatt, a "róba-szerencse" elv alapján, icipici lépésenként alakult minden helyváltoztató szerv. A 360 fokos látásról. Nem minden fejforma teszi ezt lehetővé. És gondolom (én laikus, mert én se vagyok szakember) előbb alakult ki a fejforma, mint a kisebb méretű látószerv. A bagoly is jó példa erre. Tök elől van a szeme, 360 fokban lát, de nem tudja mozgatni a szemét. A fejét kell elfordítania más perspektívákhoz. Hangsúlyozom, nem vagyok a téma szakértője, ezért nem akarom körömszakadtáig védeni egykori tanárom (nemzetközileg elfogadott) evolúciós véleményét. És csak úgy, álszerényen megjegyzem, nem is erről szól a cikkem.
kontrra |2011.01.05 15:37:02
Számomra is vicces, hogy laikusként ellent kell mondanom egy nemzetközi hírű tudósnak, de tudomásom szerint az evolúció nem úgy működik, hogy "az elemi túlélési feltételek megteremtése céljából fejlődtek ki a járó-úszó-repülő célszervek", hanem, hogy egyes DNS hibák következményeként természetesen nem csak a túlélés szempontjából negatív változások következtek be egyes fajoknál, hanem pozitívak is, és az ezekkel megáldott állatok előnnyel indultak a túlélésért folytatott versenyben.
Miután ezek csak igen kis változások lehetnek, nem lehet pl. hirtelen egy olyan kerék-szerű szerv, ami tengely híján nem forog, mert ez nem növelné, sőt inkább csökkentené a faj túlélési esélyeit. Nem véletlenül nincs a természetben kerék.
De pl. a pikkelyek tollá alakulása a változás közben is pozitív hatással járt, (hőszigetelés), nem csak a folyamat végén.
Ha az evolúció úgy működne, hogy az alakulna át egy lényen, ami a túlélés szempontjából lényeges, akkor pl. minden élőlény 360°-ban látna.
A többiről később.