Kova és Acél PDF Nyomtatás E-mail
Cikkek - Felszerelések, tesztek
Írta: Switchblade   

Switchblade immár beküldte a "primitív" tűzgyújtás mikéntjéről szóló cikkét is, ezt is köszönjük szépen

 

 

Kova és Acél

  

Kova és acél

 

 

A primitív tűzgyújtás egy jól ismert és bevált módját szeretném kicsit közelebbről is megismertetni az érdeklődőkkel.

Talán ez a módszer volt a legelterjedtebb és legnépszerűbb Európában a 16.-19. század között, a modern gyufa kialakulása, megjelenése előtt. Szerintem még ma is hasznos jártasság. Ne keverjük össze a modernebb szikravetős módszerekkel (gondolok itt a ferrocerium rudakra, magnézium tömbökre, stb...). Ehhez a tűzgyújtási metódushoz három fő összetevőre van szükségünk:

1.         acél (keményre edzett szénacél) “tűzpattintó” (steel)

2.         kovakő (flint)

3.         éleszték, ami képes elkapni és megtartani a csiholt szikrát (tinder)

Ez utóbbi leggyakrabban a taplógomba (aminek az előkészítéséről nagyon jó cikket olvashattunk a régi MTP portálon Willinger Krisztián portáltársunk tollából) vagy elszenesített pamutdarab, juta esetleg kender-kötél. Ezeket a kellékeket egy külön tarsolyban, szütyőben vagy dobozban hordták magukkal a korabeli utazók, erdőjárók. Ezen kívül természetesen szükség van további száraz élesztékre és rőzsére, gyújtósra, tűzifára.

 

 Ready

 

A módszer lényege, hogy a  kovakő és az acél összeütésével szikrát pattintunk, és ezt a szikrát felfogjuk a taplóban, amiben ettől kis “parázs” keletkezik, és egyre terjedő izzásba jön. Az izzó taplót egy előre elkészített, száraz madárfészekszerű élesztékbe csomagoljuk, és módszeres fújással szítjuk, amíg lángra nem lobban. Ennél a fázisnál kihasználhatjuk az esetleges légmozgást is, mivel ebben az esetben a szél segít, nem ellenségünk (ez előny a gyufával, öngyújtóval szemben...). Ezután a lángra lobbant élesztéket a már előre összekészített, tetszőleges alapú tűzrakásba helyezzük, és hamarosan barátságos, ropogó tábortűz mellett melegedhetünk.

 

   Tűz

 

Kicsit részletesebben:

Mikor a kovát és az acélt összeütjük, a kova éles, kemény széle leválaszt egy apró acéldarabot, és ez az acéldarab a leválasztás közben keletkezett hő és a levegő oxigénjének segítségével “begyullad”, amit mi repülő szikraként látunk.

A kovát és az acélt mindkét irányban össze lehet koccintani (tehát az acélt a kovához, vagy a kovát az acélhoz). Mindkét esetben kapunk szikrát, de ennek függvénye, hogy hol helyezzük el a taplónkat. Ha a kovát koccintjuk az acélhoz, akkor a tapló alulra (esetleg a földre, az élesztékkupacba) kerül. Szerintem, ez a megközelítés nehezebben kivitelezhető és ezért én az acélt koccintom a kovához. Más esetleg pont fordítva tapasztalja... Számomra ez vált be jobban, sokkal könnyebbnek, megbízhatóbbnak találom, és ezt is próbálom bemutatni. Tehát, (jobbkezeseknek..) balkezünkben a kovakő tetejére helyezzük a taplónkat, egészen közel (szinte egyvonalban) a szélével és hüvelykujjunkkal rászorítjuk.

 

 Strike

 

 

Ezután a jobb kezünkben tartott acéllal gyors, felülről lefelé irányuló, nem túl erőteljes mozdulattal (szinte csak súrolva)  odakoccintunk a kő élére, ahol a tapló és a kova széle egymáson fekszik.

 

 Strike

 

 

Ha a szikrák repülnek akkor jó úton haladunk...Ezt a mozdulatot ismételjük, amíg meg nem pillantjuk a kis izzó pontot a taplóban. Ez az izzás, ha egyszer beindult már nem fog kialudni, amíg az anyagot fel nem emészti. (Az itt következő képen látható a kialakult és amőbaként terjedő izzó pont)

 

 Ember

 

 

Ekkor esetleg enyhe ráfújással segíthetjük az izzást, miközben már tesszük is az előkészített éleszték csomagba,

 

 Éleszték 

 

amit az izzó taplónk köré tekerünk, és most már erőteljesebb fújással szítani kezdjük, amíg lángra nem kap.

 

 Éleszték

 

 

A következő képen már látható a füst...

 

 

 Blow

  

 

...Itt már lángocskák is feltűntek (ha jó szemünk van, a fekete, elszenesített pamut szintén látható)...

 

 Blow

 

 

...Majd az egész köteg lángra lobban...

 

 Blow

 

 

Talán komplikáltnak tűnik leírva, de egy kis gyakorlással hamar elsajátíthatjuk a megfelelő technikát, olyannyira, hogy egyetlen koccintás is elég lesz az esetek többségében. Az éleszték csomagról még annyit szeretnék mondani, hogy sok mindent lehet használni erre a célra, többek között különböző száraz fűfélék, sás, szétbontott növényi szálak vagy rostos faháncs, öreg fészek, stb., amit az adott környezetben sikerül összegyűjteni (akár útközben is ...). Kovakőnek nagyon sokféle kőzet megfelel, leginkább a kvarc félék, obszidián, vulkanikus kőzetek, stb., de akár összetört folyami kavics darab is. Természetesen van, amelyik jobb és van, amelyik kevésbé, a lényeg, hogy legyen kemény, éles széle, és szikrát tudjunk pattintani vele. A legjobb, ha a tűzpattintó acélunkat magunkkal visszük és kipróbáljuk az alkalmasnak látszó köveken. Pl.: Folyó és patakmedrek, kőomlások, hegyoldalak, tengerpartok, jó lelőhelyek lehetnek. Keressünk jól pattintható, kvarcos, üveges vagy viaszosnak látszó darabokat. A tűzpattintó acélt pedig, beszerezhetjük egy késkészítőtől vagy kovácsmestertől. Ezek formája általában D, C vagy U betűre emlékeztet, különböző cifrázásokkal.

 

 Kellékek

 

Esetleg házilag is előállíthatjuk, pl. a késnek is jól bevált régi reszelőből, de szükség esetén egy szénacél pengés kés, csukott bicska foka vagy egy baltafej is kielégítő. A rozsdamentes acél nem megfelelő erre a célra. Noha eddig végig taplóról írtam (értsd: taplógomba), taplónak én az elszenesített pamutot (charred cloth) használom előszeretettel.

 

 Charred Cloth

 

Véleményem szerint ez igen egyszerűen, könnyen előállítható, és kiválóan alkalmas ehhez a hagyományos tűzgyújtási módszerhez. Itt megjegyzem, hogy nagyszerűen működik a nagyítós módszerrel és a ferrocerium rúddal is. Ezen kívül könnyen tárolható és szállítható.

A készítését pedig, az alábbiakban megpróbálom leírni. Alapanyagnak keressünk valami régi 100% pamut (100% cotton) anyagot. Gondolom, mindenki talál elkopott farmert, pólót, flanel inget, frottír törölközőt vagy valami hasonlót. Bármilyen szín megfelel, de ajánlom a fekete szín kerülését (ezt a későbbiekben újra megemlítem..) A  következő kellék egy jól zárható, kisméretű fémdoboz, pl. cipőpasztás doboz, vagy az általam is használt Altoids cukorkák doboza, stb... (de, természetesen lehet valamivel nagyobb is..) A doboz fedelébe, lehetőleg középre, egy kis (1-3mm átmérő) lyukat fúrunk. Ezután a pamutból megfelelő méretű és formájú darabokat szabunk (nagyjából a konténerünk alapterületével megegyezőt), hogy a dobozunkba férjen és azt kitöltse. Ezeket a darabokat szépen egymásra pakoljuk a dobozban, nem túl szorosan és nem is túl lazán.

 

 Packed Cloth

 

 

Mikor a tartály megtelt, bezárjuk a fedelet, és már készen is vagyunk az anyag előkészítésével.

 

 Charred Cloth

 

 

Ezután egy kis tűzre vagy esetleg campingfőzőre van szükség a feladathoz. Magát az elszenesítést, a keletkező füst miatt inkább a szabadban végezzük, és ezért nem javaslom a konyhai tűzhelyet sem... A lezárt fémdobozt ne a lángoló tűz közepére helyezzük, hanem inkább a leégett parázsra vagy a tűz széléhez, (campingfőzőre, BBQ-ra, ha azt használunk).

 

 

Cooking  

Lángnyelővel

 

Rövidesen fehéres füstöt fogunk látni a fedélen lévő lyukból szivárogni.

 

 

Smoking

 

 

Ez a fehér füst (gáz) esetleg lángra is lobbanhat.

 

 

On fire

 

 

Ne ijedjünk meg, oltsuk (fújjuk) el a lángot, kicsit helyezzük távolabb a tűztől és “főzzük” tovább.

 

 

Cooking

 

 

Mikor már nem jön több füst a lyukból, vegyük ki a dobozt a tűzből és tömjük be a lyukat egy kis faragott gallyacskával, fogpiszkálóval vagy valami hasonlóval, és várjuk meg, amíg lehűl. NE NYISSUK KI!! (akkor oxigént kap, lángra lobban és elég..) Csak akkor nyissuk ki, mikor már annyira lehűlt, hogy nyugodtan kézbe lehet fogni és nem forró az érintésnek. Ha a dobozban egyformán, egyenletesen megfeketedett, elszenesedett anyagot találunk (minden rétegben), ami nem morzsálódik az érintéstől, és a kezünket sem kormozza különösebben, akkor minden jól sikerült.

 

 

Finished

 

 

(Itt könnyíti meg a dolgunkat, ha nem fekete színű pamutot használunk...) Abban az esetben, ha még látszik az anyag eredeti színe, vagy csak barnás színt kaptunk, zárjuk be a dobozt és tegyük vissza a tűzbe (nem “főztük” elég hosszan vagy a hő nem volt elegendő). Ha esetleg morzsolódó, pergamenszerű, égett szélű, erősen kormoló anyagot kaptunk..., azt jelenti, hogy túl sokáig tartottuk a tűzben. A legjobb egy újabb adagot készíteni és megismételni az eljárást. A sikeresen előállított elszenesített pamutot tároljuk valami jól zárható, vízhatlan dobozban, zacskóban. Pl.: 35mm-es film doboz, vagy mélyhűtős (Ziplock) zacskó.

 

 

Film canister

 

Remélem, ez a kis ismertető iromány többeknek kedvet csinál eme tradicionális és érdekes tűzgyújtási módszer kipróbálásához, elsajátításához.  A felhasznált képeket különböző kiruccanások alkalmával készült fotókból válogattam össze, a cikk illusztrálásához.

 

 

Switchblade

Hozzászólások
Keresés
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Jelentkezz be vagy regisztrálj!
vasbicikli |2013.10.11 05:44:31
Köszönöm, nagyon jó leírás, sokat segített!
Próbált már valaki ilyen láncot csiholó acélnak? http://aprod.hu/hirdetes/biztonsagi-lanc-pl-kerekp arhoz-uj-ID13pAJ.html
Szerintem ezt is ilyen láncból hackelték
http://www.ebay.co.uk/itm/Large-Traditional-Fire- Flint-and-Steel-Striker-Bushcraft-Survival-Prepper -/161124503247?pt=UK_SportingGoods_HikingEquipment _RL&hash=item2583c4cecf
Kár hogy szemenként nem lehet kapni
Alisango  - re: |2012.10.17 22:35:19
(A szöveg vége, mert úgy látom, lemaradt)

A salétromos szikrafogó mintegy háromszor olyan hevesen izzik, mint a lúgos. Természetesen ennyivel hamarabb vége is a parazsunknak. Tehát itt nagyobb szikrafogódarabot kell begyújtanunk. Ám a hevesebb izzás miatt nagyobb a hő és könnyebben lángra lobbantja az élesztékünket.
Jellemző még a salétromos szikrafogó izzására, hogy apró sercenésekkel és felvillanásokkal izzik, ez adja a hevességét.
Nekem a vegyes oldatban főzött páklytapló vált be legjobban, mert elég heves az izzása. A lúgos túl lusta, és sokat kell fújni, nehezebben gyújt.

A taplókkal is szándékozom hasonló kísérletet folytatni.
Érdemes lenne kipróbálni a sziksós oldatot is, hiszen a szüleink ezt is használták mosásra a hamulúg helyett.[/quote][quote=Alisango]Üdv mindenkinek!

Én az "alföldi taplóról" szeretnék néhány szót mondani. Az alföldi pásztoremberek a gyékény (nem nád!) rúd alakú terméséből - amit felénk bambusznak, pákának, páklyának neveznek - készítik a szikrafogót.
A leszedett páklyákat meg kell várni, míg kiszáradnak. (Ez így ősz környékén a megfelelő időpont.) A száraz páklyákról le kell fejteni a pelyhet. Ez igen könnyű, mert magától dúródik lefelé, ha elég száraz. Ha nem akar lejönni, még szárítani kell. Ezt a pelyhet kell beáztatni és kifőzni hamulúgban. Ha a lúghoz tégla-salétromot is adunk, ennek mennyiségétől válik hevesebbé a parázs izzásának intenzitása.
Én most készítettem szikrafogót páklyából. Kísérletképpen három adagot készítettem. Csak lúgban, csak salétrom oldatban és egyet vegyesen.
A hamut - jelen esetben száraz kerti gyomok égetéséből származót - leöntöttem kb. kétszer annyi lobogó forró vízzel. Amikor a lúg letisztult, a tetejét leszűrtem, és szépen beleáztattam a pelyhet. (Ez kissé nehézkes, mert a pehely nem kíván nedvesedni.) Ezután tűzön főztem egy negyed órát, majd egy dunsztos üvegbe raktam, és hagytam benne néhány napot. Ezután a kissé összeállt pelyhet kiszedtem, kifacsartam és kiszárítottam.
A másik megoldás abban különbözött, hogy egy régi istálló padlójáról és falainak téglájáról tömény salétromsót söpörtem össze, majd ezt forráztam és szűrtem le és az előzőhöz hasonlóan főztem és szárítottam ki a pelyhet. Természetesen a harmadik adag a két oldat keverékével készült.
Annyi tapasztalatot mondhatok el, hogy mindhárom "tapló", szikrafogó könnyen gyullad, ám az izzás hevességében jelentős különbségek vannak.
A salétromos szikrafogó mintegy háromszor olyan hevesen izzik, mint a lúgos. Természetesen ennyivel hamarabb vége is a parazsunknak. Tehát itt nagyobb szikrafogódarabot kell begyújtanunk. Ám a hevesebb izzás miatt nagyobb a hő és könnyebben lángra lobbantja az élesztékünket.
Jellemző még a salétromos szikrafogó izzására, hogy apró sercenésekkel és felvillanásokkal izzik, ez adja a hevességét.
Nekem a vegyes oldatban főzött páklytapló vált be legjobban, mert elég heves az izzása. A lúgos túl lusta, és sokat kell fújni, nehezebben gyújt.

A taplókkal is szándékozom hasonló kísérletet folytatni.
Érdemes lenne kipróbálni a sziksós oldatot is, hiszen a szüleink ezt is használták mosásra a hamulúg helyett.
Alisango |2012.10.17 22:29:13
Üdv mindenkinek!

Én az "alföldi taplóról" szeretnék néhány szót mondani. Az alföldi pásztoremberek a gyékény (nem nád!) rúd alakú terméséből - amit felénk bambusznak, pákának, páklyának neveznek - készítik a szikrafogót.
A leszedett páklyákat meg kell várni, míg kiszáradnak. (Ez így ősz környékén a megfelelő időpont.) A száraz páklyákról le kell fejteni a pelyhet. Ez igen könnyű, mert magától dúródik lefelé, ha elég száraz. Ha nem akar lejönni, még szárítani kell. Ezt a pelyhet kell beáztatni és kifőzni hamulúgban. Ha a lúghoz tégla-salétromot is adunk, ennek mennyiségétől válik hevesebbé a parázs izzásának intenzitása.
Én most készítettem szikrafogót páklyából. Kísérletképpen három adagot készítettem. Csak lúgban, csak salétrom oldatban és egyet vegyesen.
A hamut - jelen esetben száraz kerti gyomok égetéséből származót - leöntöttem kb. kétszer annyi lobogó forró vízzel. Amikor a lúg letisztult, a tetejét leszűrtem, és szépen beleáztattam a pelyhet. (Ez kissé nehézkes, mert a pehely nem kíván nedvesedni.) Ezután tűzön főztem egy negyed órát, majd egy dunsztos üvegbe raktam, és hagytam benne néhány napot. Ezután a kissé összeállt pelyhet kiszedtem, kifacsartam és kiszárítottam.
A másik megoldás abban különbözött, hogy egy régi istálló padlójáról és falainak téglájáról tömény salétromsót söpörtem össze, majd ezt forráztam és szűrtem le és az előzőhöz hasonlóan főztem és szárítottam ki a pelyhet. Természetesen a harmadik adag a két oldat keverékével készült.
Annyi tapasztalatot mondhatok el, hogy mindhárom "tapló", szikrafogó könnyen gyullad, ám az izzás hevességében jelentős különbségek vannak.
A salétromos szikrafogó mintegy háromszor olyan hevesen izzik, mint a lúgos. Természetesen ennyivel hamarabb vége is a parazsunknak. Tehát itt nagyobb szikrafogódarabot kell begyújtanunk. Ám a hevesebb izzás miatt nagyobb a hő és könnyebben lángra lobbantja az élesztékünket.
Jellemző még a salétromos szikrafogó izzására, hogy apró sercenésekkel és felvillanásokkal izzik, ez adja a hevességét.
Nekem a vegyes oldatban főzött páklytapló vált be legjobban, mert elég heves az izzása. A lúgos túl lusta, és sokat kell fújni, nehezebben gyújt.

A taplókkal is szándékozom hasonló kísérletet folytatni.
Érdemes lenne kipróbálni a sziksós oldatot is, hiszen a szüleink ezt is használták mosásra a hamulúg helyett.
Switchblade  - re: |2012.06.30 04:57:50
tizedes írta:
Nekem sikerült egy régi,rozsdás lámpavasból összeszedni darabokat.Ezek egy oldalukon,ahol elrozsdálltak és ezért leestek,szinte mállanak,de amúgy semmi bajuk.Mégis,bármihez kocogtatom nem szikrázik.Pedig a többi oldaluk ép...
Mi lehet a probléma?

Leirasod alapjan , szerintem a vas nem eleg kemeny, nincs hokezelve. Mondjuk azt sem tudom, hogy mihez es hogy "kocogtatod"... De szerintem a hokezeles hianya a problema.
tizedes |2012.06.21 11:30:54
Nekem sikerült egy régi,rozsdás lámpavasból összeszedni darabokat.Ezek egy oldalukon,ahol elrozsdálltak és ezért leestek,szinte mállanak,de amúgy semmi bajuk.Mégis,bármihez kocogtatom nem szikrázik.Pedig a többi oldaluk ép...
Mi lehet a probléma?
Switchblade  - re: |2011.11.20 23:14:10
iltirisz írta:
Üdv!
Nagyon érdekes ez a cikk! Úgy olvastam mint egy kisgyerek a mesekönyvet
Szerintem ki is próbálom, a kérdésem az lenne, hogy a pamut elszenesítéséhez-mondjuk jó kis parázson-mennyi idő kell??

Orulok, hogy tetszett!
Kerdesedre a valasz a fenti irasban is megtalalhato... Ime: "Mikor már nem jön több füst a lyukból, vegyük ki a dobozt a tűzből és tömjük be a lyukat egy kis faragott gallyacskával, fogpiszkálóval vagy valami hasonlóval, és várjuk meg, amíg lehűl."
iltirisz |2011.11.16 17:00:59
Üdv!
Nagyon érdekes ez a cikk! Úgy olvastam mint egy kisgyerek a mesekönyvet
Szerintem ki is próbálom, a kérdésem az lenne, hogy a pamut elszenesítéséhez-mondjuk jó kis parázson-mennyi idő kell??
gyigyike1994 |2011.01.27 19:49:35
Kipróbáltam és működik! Én is úgy csinálom mint SzP barátom tőle tanultam!
de tapló gombával nem tudom hogyan kell.
Valaki eltudná magyarázni?
SzP |2010.12.10 16:28:01
na... nem a kovát, hanem az acélt készítettem fűrészlapból...

(boccs)
SzP |2010.12.10 16:26:43
Ja, és még valami.:

"Switchblade" írta:
...a kova éles, kemény széle leválaszt egy apró acéldarabot...


A kőnek, amit használok (egyszerű folyami kavics) nincs éles széle. Sőt, kifejezetten domború.

Bár igaz, hogy kovát fűrészlapból készítettem, ami, ugye elég vékony...
SzP |2010.12.10 16:20:03
Elolvastam - kipróbáltam - működik!!!

(Végre sikerült valami tényleg használható cuccot készítenem... )

Kösz a cikket, nagyon hasznos volt!
Öregindián  - re: |2010.07.19 18:27:02

Öregindián írta:
Helló Swithchblade! Bár orv-olvasóként már ismerem ezt a cikkedet, de csak most regisztráltam, így most tudok hozzászólni. Általában nagyon tisztelem az írásaidat, mert ezek egytől-egyig a gyakorlati tapasztalataidból fakadnak. Magam is régen szeretném ezt a hagyományos tűzgyújtási módszert elsajátítani.Kovácsoltam is hozzávaló acélt. Első lépésben (szakmai ismeretek híjján) visszaeresztettem az edzett anyagot, puha lett. Második menetben újra edzettem, nem eresztettem vissza, és szerencsére veti a szikrát. De sajnos még nem találtam igazán megfelelő követ, pedig bányásztam én is patakmederben...  Aztán az eddigi "kovákból" csak egy-egy szikrát sikerült csiholnom, és azok repülési irányát se tudom még befolyásolni. Taplót azután készítek (erre is vadászom, a napokban túl szárazra, szétesősre sikerült egy bükkfa taplócska, és még gyufával se gyulladt meg)ha már tudom molyen szögben üssem össze a két anyagot, hogy a kívánt irányba repüljön a szikra. De nem adom fel! Mindenesetre köszönöm, hogy elindítottál egy új/ősi úton. Gratulálok a cikkhez! Öregindián
Öregindián |2010.07.19 18:24:03
Helló Swithchblade! Bár orv-olvasóként már ismerem ezt a cikkedet, de csak most regisztráltam, így most tudok hozzászólni. Általában nagyon tisztelem az írásaidat, mert ezek egytől-egyig a gyakorlati tapasztalataidból fakadnak. Magam is régen szeretném ezt a hagyományos tűzgyújtási módszert elsajátítani.Kovácsoltam is hozzávaló acélt. Első lépésben (szakmai ismeretek híjján) visszaeresztettem az edzett anyagot, puha lett. Második menetben újra edzettem, nem eresztettem vissza, és szerencsére veti a szikrát. De sajnos még nem találtam igazán megfelelő követ, pedig bányásztam én is patakmederben... Aztán az eddigi "kovákból" csak egy-egy szikrát sikerült csiholnom, és azok repülési irányát se tudom még befolyásolni. Taplót azután készítek (erre is vadászom, a napokban túl szárazra, szétesősre sikerült egy bükkfa taplócska, és még gyufával se gyulladt meg)ha már tudom molyen szögben üssem össze a két anyagot, hogy a kívánt irányba repüljön a szikra. De nem adom fel! Mindenesetre köszönöm, hogy elindítottál egy új/ősi úton. Gratulálok a cikkhez! Öregindián
tagbor |2009.09.12 12:33:41
szia! nagyon szép cikket csináltál ,
két kérdésem lenne hol szerezted ezt a szép tűzkövet és honnan van az u alakú acélod. én is gyujtok már tüzet acéllal kovával de egy reszelő az acélom és a kovám is sokkal ócskább.Szeretnék fejleszteni a cuccomon. űdv Z
T-Boar |2009.03.18 07:50:06
Még sohasem próbáltam így tüzet gyújtani, de most kedvet kaptam hozzá, ki fogom próbálni.
Hiperion |2009.03.11 10:13:40
Én is taplót használok de szikravetővel. Ideje lenne kipóbálnom az eredeti kovás módszert is. Itt szeretném megjegyezni hogy az elődeink erre a célra a fűzfataplót (parázstapló) használták. Én is fűzfataplót használom. A bükfataplóval nincs tapasztalatom, de egyes források szerint, szintén használták tűzgyulytásra is.
Arcanum |2009.03.08 20:02:10
Klassz anyag!

Arc'
kaszu |2009.03.07 16:13:12
Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy azért szeretem jobban a taplót, mivel azt nem kell dobozban tartani. "érzéketlenebb" a levegő nedvességére mint az elszenesített pamut. Bár az utóbbi viszont (ha jól tárolják) "érzékenyebb" a szikrákra mint a tapló.
kaszu |2009.03.07 16:02:55
Gratulálok, jó cikk! Bár én taplót használok (azt készítem ki hamu oldattal, ezt anno Bézbólnak is megtanítottam ). Valamint acélnak rossz fémfűrészlapot használok (csak leköszörülöm a fogakat róla, s fel darabolom 7-8cm-es darabokra), ez egyszerűen beszerezhető, és mindig keletkezik nálam alapanyagnak való a barkácsolás hulladékaként Ja, és egyszerű kvarc kavicsot használok "kovának". Csak arra kell figyelni, hogy legyen éles pereme a használt kőnek (ez kovára is igaz)!
Walker Filly |2009.03.04 20:05:15
Nagyon tetszik a cikk, remek! Be kell szereznem egy ilyen acélt...
Switchblade |2009.03.04 03:38:44
Kontrra,
Bizonyos taplofajtak mukodnek kezeles nelkul is (csak kiszaritod es a belsejet hasznalhatod). Miert ne lenne remenyed a mukodesre? Hidd el nem olyan ordongos dolog, csak probalkozz! Amugy azok a szikrak nem olyan nagyok, ne szamits ferrocerium rudas szikrakra.
Switchblade |2009.03.04 03:33:11
Vandor,
Lehetseges, hogy elkapja a szikrat,de pl:mikor becsomagolod az elesztekbe (vagy meg elobb..) szetesik, elporlik es emiatt problemas a dolog. Meg nem is izzik olyan magas hofokon mint a jol sikerult valtozat.
kontrra |2009.03.03 15:38:11
Tetszik ez az ősi módszer, taplóval is ki kéne próbálni, az az igazán autentikus.
Vajon a tapló kezelés nélkül is használható, vagy csak kifőzve?
Ki fogom próbálni, bár őszintén szólva nem sok reményem van arra, hogy működni fog, már próbáltam kvarckaviccsal szikrát vetni, olyan kis szikrák keletkeztek, hogy valószínűtlennek látszott, hogy az bármit begyújt.
Vándor |2009.03.03 13:40:25
És most már azt is tudom, hogy valószinüleg túlsütöttem a pamutomat... ...
olyan morzsolódó, erősen kormozó anyagom lett, amit írtál.
Egyébként az ilyen taplóval is van esélye, ogy elkapja a szikrát?
Vándor |2009.02.28 14:05:27
Köszönjük szépen! Nagyon jó lett a cikk, jó képekkel...