A szombat reggeli indulási helyet picit átvariálva, Kontrráéktól rajtolt el piciny csapatunk (Kontrra, Hiperion, Hooch) kb. 8 kor.Először jártam a Raxnál, így meglepő volt a közelsége. Fél 12-kor már átöltözve rajtra készen álltunk a felvonó parkolójában.
Az akkori időjárás, valamint felkészültségünk és felszerelésünk alapján már az indulás előtt úgy döntöttünk, hogy felvonóval megyünk fel Berggasthofig. A felvonóval 10 perc alatt megtettük a röpke 922m-es szintkülönbséget és 1550m-ről kezdetét vette a túra.Az idő kezdetben kíméletes volt hozzánk, pici köd, enyhe szél és semmilyen halmazállapotú víz nem esik.Ahogy azonban az Ottohaustól (1644m) elindultunk tovább a gerincen a Jakobskogelhez (1737m) "elpattant egy húr".Apró valamik kezdtek esni, amire először azt hittük, hogy hó. Egyikünk sem foglalkozott vele, aminek meglett a következménye, mert ez a valami, a hó és az eső közötti állagú dolog, lassan, kíméletlenül áztatott el minket. Közben azért a szél is becsatlakozott.A kereszthez feljutva egy gyors csúcsfotó után már indultunk is tovább egy viszonylag egyenes szakaszon, ahol hol volt hó, hol nem.
Nagyjából a Neue Seehüttétől kezdve szinte a Heukuppéig minden füves, sziklás szakaszon akadt egy-két zerge. Megállapítottuk róluk, hogy a vízszintes talajon tuti félnének, mert számunkra halált megvető bátorsággal iramodtak neki a 70-80 fokos lejtőknek. Az elején még agyonfényképeztük őket, de miután "minden sarkon" volt egy, így ez a tevékenység később alább hagyott.Itt már éreztük, hogy szállás után kéne lassan nézni. A szombati nap célja az volt, hogy aznap minél tovább jussunk a gerincen, ez sikerült is. Egy fantasztikus naplementére értünk a Nemecek házhoz.
Az éjszakát a Nemecek ház előszobájában a szenes padokon töltöttük, mert a belső részt a hegyimentősök befoglalták. Ők bent ették a fonduet a 20 fokban (mert bent volt fűtés), mi meg kint az előszobában a 0 fokban szárogattuk a ruháinkat és főzőcskéztünk a benzinfőzővel. A főzőcske a szokásos instant kajákból és természetesen teából állt.
Nekem sikerült bele esnem abba a tipikus hibába, hogy ááá.. csak kicsit esik, minek rakjam fel az esővédőt a táskára. Meg a nem rég ellesett ötlet alapján nem szoktam a hálózsáknak tokot vinni, mert felesleges (általában). (Szilva biztos csuklottál ;)Most ez a két dolog együtt azt eredményezte, hogy a hálózsákom fej és lábrésze elázott. (Jó oldalát nézve nem az egész lett vizes ;) )A bihari túra utolsó estéjén kipróbált módszerrel sikerült itt is alhatóvá tenni a zsákot. A módszer a következő: víz felforral, tea elkészít, üvegbe átönt, azt a hálózsákba már korábban, még lefekvés előtt berak.Ez valamennyire szárította is a zsákot, illetve én szoktam külön alvós cuccot (polár alsó, polár felső, pamut hosszú ujjú, vastagabb zokni) vinni és ezek felmelegítésére is teljesen jó szolgálatot tett.Valamint reggel volt langyos teám B).Napsütéses reggelre ébredtünk, majd gyors reggeli és összepakolás után fél 9-kor el is indultunk tovább a gerincen az aznapi fő cél a Heukuppe (2009m) irányába.
A nap csak sütött és sütött, minek hatására a köd szerencsére leszorult a völgybe.
Első pici nézelődős pihenőt a Predigtstuhlnál (1902m) tartottuk, ahol a bejegyeztük ott jártunkat a "csúcskönyvbe".
Innen már látható volt a Karl-Ludvighaus (1804m), ahova egy kis szint vesztés után leérve nekilendültünk a 800 méterre lévő Heukuppe meghódításának.
A 800 méter nem nagy távolság, de itt ez párosult még 200m szintkülönbséggel is. Kontrra és Hiperion táskájukat a hütténél hagyták, és csupaszon jöttek fel a csúcsra.Nem nagyon bízok az idegenekben még ilyen magasan sem, meg rám fért egy kis edzés, így én vittem magammal mindent a csúcsra is.Ebből fakadóan én picit lassabban értem fel, de nem siettünk.
Csúcshódítás után a hüttéhez visszaérve a Habsburghaus felé vettük az irányt. A terv az volt, hogy mint az eddigi összes hütte, az is zárva van, és a ház oldalában találunk annyi összefújt havat, hogy kipróbáljuk a hómenedékek valamelyikét.
Aztán a terv közben módosult, mert az út egy nagyon meredek, addigra már tuti feljegesedett hegyoldalon vezetett keresztül, amit megkerültünk, így viszont a térképen nem látható meredek völgy választott el minket a Habsburghaustól. Egységesen megszavaztuk, hogy nincs értelme ennyi szintet mászni, ezért rövid keresgélés után a fennsíkon meg is találtuk az ideális, lavinamentes szálláshelyet.
Mivel a hómenedék volt a másik aznapi fő célunk, már fél 4-kor meg is álltunk, és nekiláttunk a megvalósításnak. Elég gyorsan rájöttünk, hogy ásni csak a nap által sütött oldalon fogunk tudni, mert a másik firnesre volt fagyva. Ásáshoz egy tecsós hólapátot használtunk, ami bőven behozta már az árát.Kontrra a hófal oldalába, hosszába alakította ki fekhelyét, ahova minden cuccával együtt befért, a szabadon lévő részt, pedig a ponyvájával takarta le. Ha jól emlékszem nem fázott, sőt, az elején inkább melege volt.
Hiperion bonyolultabb menedéket választott, amit nem találtunk túl jó ötletnek, de hajthatatlan volt.
Először is kiválasztotta a hasadék legmélyebb pontját és ott kezdett el ásni, majd 1.5-2m beásása után elkezdett felfelé ásni.Azért nem tartottuk jó ötletnek, mert közel 1,5m hó volt felette, és ha beomlik, tuti nem tud kijönni, valamint az ilyen odúban semmit nem hallasz a kinti zajokból, beszélgetésből, mert a hó nagyon jól szigetel. Volt is egy vaklárma. Hiperion kezdte el legkésőbb csinálni a menedékét, és már vagy negyed órája meg se szólalt. Kérdezgettük, mi van, de nem válaszolt. Kontrra odament megnézni mi a helyzet, és csak hótörmeléket látott. Basszus beomlott? adrenalin az egekben, rohanás, lapát, minden, aztán szerencsére csak bentről tolta ki a havat és azt láttuk. Jól letoltuk, hogy miért nem válaszolt, persze ő meg semmit nem hallott a kinti zajokból. Hiperion sem fázott.
A saját menedékem egy 2,5m hosszú és ~70cm átmérőjű hóüreg volt, amit a napos oldalon nekem kb. 40 perc alatt sikerült kiásnom.
Az éjszaka folyamán egyáltalán nem fáztam. Egyedül a bejáratnál kellett volna magasabbra vájnom lukat, mert amikor oldalra fordultam, hozzáért a plafonhoz a vállam (reggel fordultam először oldalra, de akkor már nem volt érdekes, hogy vizes lesz a zsák). A másik megoldás, hogy beljebb magasítom meg és beljebb bújva már meg tudok simán fordulni és így a bejárat sem lesz túl nagy. A menedékbe a cuccaim nem fértek be, így azok kint éjszakáztak a "tepsi" előtt.
Alapjában véve a hómenedékek mindegyikében simán megvolt a 0 C°-os hőmérséklet, ami egy sík hómezőhöz képest szerintem elég jó, ennyi volt a menedékház előszobájában is.Vasárnap este Hiperion társunkat elkapta a hegyi gyengeség, ami picit lassította a hétfői haza vezető utunkat.Hétfőn reggel elindultunk a völgyben vissza a felvonóhoz. Az indulást beborító tejköd után normális időnk volt.Itt már semmi izgalmas nem történt, 1-re elértük a felvonót, aztán irány haza.
Szuper hétvége volt, már nagyon várom telet! :D