Az amatőr késkovácsolás örömei és buktatói PDF Nyomtatás E-mail
Cikkek - Beszámolók
Írta: Öregindián   

 

Az amatőr késkovácsolás örömei és buktatói

 

Az alábbi cikket 2008-ban tettem fel a Késportálra. Ott már archívumba került, gondolom, csak az talál rá, aki tudatosan keresi. Itt, az MTTP-n, örömmel tapasztalom, hogy néhányan megpróbálkoznak egy SAJÁT kés elkészítésével. Ezért gondoltam arra, hogy útmutatóul -és a magam amatőr munkái alkalmával elkövetett buktatók elkerülése céljából-, közzéteszem eddigi ismereteimet. A múlt hét végéig 43 kést kovácsoltam magamnak, valamint ajándékba a családomnak, barátaimnak. A kezdetektől eltelt hét év alatt meglehetősen sok tapasztalatra tettem szert, de az útkeresés, próbálkozás máig sem ért véget. Annál is inkább így van ez, mert teljesen más a képzettségem, kovácsolni az internetről tanultam. Senkitől nem láttam személyesen a fogásokat, fogalmam se volt, milyen szerszámok szükségesek a munkához. Ennek ellenére jól szórakozom a tűzhely-üllő mellett. Gondolom, többen vállalkoznának - akár kovácsolásra is, ha biztosan tudnák, hogy nem ördöngösség ez a művelet. Akinek jelentős kézügyessége van, az akár szép, míves késeket is kikalapálhat magának. Aki viszont nem rendelkezik ilyen szerencsés adottsággal, az azért JÓ, mindenképpen HASZNÁLHATÓ késeket alkothat. A cikk végén, a teljesség igénye nélkül bemutatom néhány újabb munkámat. De most lássuk a cikket!

 

Évtizedeken keresztül dédelgettem a gondolatot, hogy jó volna valamit kovácsolni. Azután az interneten rábukkantam az amerikai Tim Lively honlapjára: http://www.livelyknives.com/knifemakingvideo.htm

Ez az igazán szimpatikus fickó elektromos áram felhasználása nélkül kovácsol késeket. Magyarán: semmilyen gépet nem használ, még a faszenet is acél-kova-tapló rendszerrel gyújtja be, kizárólag faszenet éget, és kizárólag kéziszerszámmal dolgozik. Ismerve az amerikaiak pénzközpontú gondolkodását, érthetetlen volt számomra, hogy minden maga kreálta eszközének, még a tűzhely elkészítés-módjának a leírását is, nemes gesztussal közkinccsé tette! Mérhetetlenül nagyra becsülöm ezért, és tiszteletem jeléül tovább adom mindazt, amit tőle tanultam! Az ő nyomdokain, szellemi útmutatásain elindulva vágtam neki a kovács-késkészítésnek. Máig is az általa leírt módszereket, szabályokat követem, mind a kovácsolás, mint pedig a hőkezelés területén. Nem volt előképzettségem, nem ismertem az acél és a tűz kölcsönhatásának törvényszerűségeit. Nem voltak igazi kovács-szerszámaim, eszközeim sem. Első lépésben mosógépből kiszerelt öntöttvas lapokat csavaroztam össze, ezt használtam üllőnek. Meg egy villamos-sin darabot. Fogót kombinált fogóból barkácsoltam, szárait vascsövekbe ütöttem, hogy a kezem messzebb legyen a parázstól. Mára szereztem igazi üllőt, fogókat, és sok gyakorlati tapasztalatot gyűjtöttem össze.  Az üllőt egy kétszáz literes, homokkal megtöltött műanyaghordóba állítottam. (Frissítés: mára ezt akác tönk váltotta fel.) Maga a műhely egy ütött-kopott, mindenes fészerben kapott helyet.

 

A műhely

A műhely

 

Amit leírok, az nem azt jelenti, hogy így kell kovácsolt kést készíteni, hanem azt, hogy én idáig jutottam el, mindössze internetes információkra hagyatkozva. Időközben rengeteget hibáztam, de ennek ellenére mindenkit arra bíztatok, hogy aki kedvet érez, bátran próbálkozzon az ősi, mondhatnám misztikus tevékenységgel.

Tehát T. Lively példáját követve elmondom, mit tanultam az elmúl évek során.

T.L. tűzhelye a végtelenségig egyszerű. De működőképes! Én egy csuda tudja honnan szerzett, kb. 60 cm átmérőjű, öntöttvas víz-nyomócső darabot használtam fel.

 

A tűzhely szerkezete

A tűzhely szerkezete

 

Ennek az aljába rögzítettem egy háromnegyedes vascsövet (a horganyzott cső nem jó, mert hevítéskor egészségre ártalmas gázok válnak ki belőle!). A csőbe előzőleg hat milliméter átmérőjű lyukakat fúrtam. Ennek a csőnek a végére illeszkedik egy kimustrált porszívó, amelynek a fúvó-része adja az izzításhoz szükséges oxigént.

 

A tűzhely a porszívófújtatóval

A tűzhely a porszívófújtatóval

 

A másik vége le van vakolva. A bélelés T.L. útmutatása alapján: fele-fele arányban összekevertem homokot és agyagtalajt. Nem szobrász agyag kell, sima agyagtalaj is megfelel. A „misungba” 10-15 marék fahamut tettem, kenhetővé vizeztem, majd nagyjából 10 cm vastagon felkentem az öntöttvas keretre úgy, hogy a cső kifúvó nyílásai szabadon maradjanak.

 

Tapasztás

Tapasztás

 

Pár napi száradás után jött egy próbatüzelés, és hajrá!

 

Most csapjunk az anyagra

 

T.L.-t követve kizárólag faszenet használok. Amatőr igényeket kiválóan kiszolgál, szerintem nincs szükség kokszra. Ez egyszerű, keményfából készült grill faszén, kedvenc hipermarketemben vásárolom. Bagira barátomtól kaptam egy jókora, hangszóróból kiszerelt mágnest. Ez nagyon fontos alkatrész a további műveletekhez. Az acélt ugyanis addig kell izzítani, amíg el nem éri a nem mágnesezhető állapotot, ekkor válik kovácsolhatóvá. Tehát amíg meg nem tanultam a színről felismerni, mikor mehet a kalapács, addig hozzá-hozzá érintgettem az izzó anyagot a mágneshez. Ha már nem kapta magához, jött az ütlegelés. De előbb-utóbb a színeket is megtanulja értelmezni az ember.

Az első kést golyóscsapágy házból ütöttem. Előzőleg természetesen kilágyítottam, elfűrészeltem, egyenesre kalapáltam. Már az is nehézséget okozott, hogy a golyó-terelő kávát beleverjem az anyagba. De valahogy sikerült. Viszont fogalmam se volt arról, hogy ha késpengét kovácsolunk, akkor előbb meg kell hajlítani az acéllapot, méghozzá úgy, hogy a készítendő éllel szemben lévő oldal „púposodjon ki”, azaz adja az ívet. Ugyanis amikor verjük az anyagot, az menekül a kalapács elől, érthetőbben: az ív kiegyenesedik. Nos mivel erről semmit se tudtam, lett egy görbe, törökös késem, amit nyomban elneveztem Alinak.

 

Az első munka, Ali

Az első munka, Ali

 

Ezúttal az történt, amit az anyag akart. Viszont a tapasztalat már előbbre vitt a gyakorlatban. Innentől előbb hajlítottam, azután jött a majdani penge kikalapálása. Sohase törekszem előre megtervezett, előrajzolt kés pontos elkészítésére. Kigondolom, milyen funkcióra (vadászat, erdőjárás, EDC, harci, stb.) kell a kés, aztán meghatározom az optimális méretet. Mivel általában egyedül dolgozom, flex-szel nagyolok.

 

Kirajzolás, kivágás

Kirajzolás, kivágás

 

Alakul a forma

Alakul a forma

 

Akinek társa van a munkában, az izzítás után vágóval végezheti a durva formaalakítást.

 

A kovácsmunka során némiképp engedem, hogy az anyag természete is közbeszóljon. Részben megmutathatja, milyenné szeretne „Ő” alakulni.

 

Izzik az acél

Izzik az acél

 

Alakul, és alakítom a pengeformát

Alakul, és alakítom a pengeformát

 

Ez lett belőle (+ kiskés)

Ez lett belőle (+ kiskés)

 

De csak részben. Mivel máig sem vagyok olyan profi, hogy végleges formát adjak kovácsolással, ezért nem szégyellem köszörűvel módosítani a penge alakját, ha nem tetszik, azaz nem fog meg a kikalapált forma. A kalapáláshoz egyszerű lakatos kalapácsokat használok.  Mivel ez áll rendelkezésemre. Az egyengetés kivételével (amikor az ívben hajlott laprugót izzítás után kiegyenesítem) közepes méretű kalapácsot használok. Egyengetni egy méretes kalapáccsal szoktam. Azután, ha az élnél tartok, a finomabb munkához egy kisebb kalapács is kézbe kerül. A súlyaikat nem ismerem.

 

Pihentetés, hőkezelés

 

A sok-sok ütlegeléstől komoly változások keletkeznek az anyag szerkezetében. Ezért normalizálni kell. Ez úgy történik, hogy a végleges formára kialakított pengét nem mágnesezhető állapotig hevítjük, majd a levegőn lehűtjük. De ezt se akárhogy.

 

Normalizálás

Normalizálás

 

Irodai fémcsipesszel két helyen összecsíptetem úgy, hogy a csipesz a lehető legkisebb ponton érintkezzen a pengével, majd észak-dél irányba állítva felakasztom egy rúdra. Meg kell várni, amíg annyira lehűl, hogy kézzel lehet érinteni, majd vízben lemosni, teljesen lehűteni. T.L. szerint ezt háromszor kell megismételni. Ezután 1-2 órára belerakjuk háztartási ecetsavba úgy, hogy az teljesen ellepje. Magam egy 1.5.l. -es petpalackon vágtam ajtót, a kisebb késeket abba fektetem.

 

Ecetben ázik a munkadarab

Ecetben ázik a munkadarab

 

A nagyobb darabok ebbe nem férnek el, ezért beruháztam egy virágcserép tartó műanyag tálcába vagy 150 forintot, és ez kiválóan megfelel már méretes daraboknak is.

Az ecetes áztatás alatt csodás dolgok történnek. Lemaródik egy égett zagyos réteg, s ha lemossa az ember az acélt (T.L. minden művelet után szappannal lemos) ezüstös színű pengét kapunk, amely már kezd emlékeztetni egy késre. Én ilyenkor azonnal átcsiszolom durva csiszolóvászonnal (nem érdekes a szemcsefinomság) és gyönyörködöm benne az edzésig.

 

A hőkezelés feladatától sem kell félni

 

Annak ellenére sem, hogy az edzés igen sok figyelmet igényel. De tekintve, hogy engem nem érdekel hány HRC-s lesz a késem bátran (azért nem kis izgalommal) nekivágok. Miért izgulok? Mert még mindig előfordul, hogy a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is elvetemedik a penge. Szóval az edzésre váró, előélezett pengét, amelynek az él része még kb. 1 mm vastagságú, nem mágnesezhető állapotig hevítem, majd nagyon óvatosan beleeresztem egy vödör fáradt olajba. A Késportálon feljajdult valaki, hogy isten őrizz ilyet használni! De a hét év alatt semmi problémát nem tapasztaltam. Sőt, amikor pl. Bagira barátom sk. készítésű Trackerét megedzettem, olyan szép fekete bevonatot kapott, hogy csuhaj. (Sajnos ezt más késeken a legnagyobb igyekezet ellenére sem tudtam még egyszer előidézni.) Az olajba lassan kell leengedni az izzó acélt. Tilos lapja szerint oldalra lóbálni, legfeljebb egyenesen föl-le szabad mozgatni. Mindezt tudom, sokszor csináltam. Mégis előfordul, hogy meghajlik a penge. Ilyenkor kezdődik elölről: hevítés, visszakalapálás, normalizálás, edzés.

Szerencsére nem ez a jellemző, és miután az edzett pengét homokkal ledörzsölöm, azaz beleszurkálom pártucatszor a homokdombba, jön megint egy kis tisztítás. Lemosom, szárazra törlöm, félfényesre smirglizem. Megnézem reszelővel, hogy az kellően csúszkál-e rajta? Ha igen, akkor a penge a keményebb, azaz megedződött. Ezután jön a visszaeresztés. Erre azért van szükség, mert az edzett acél üvegszerűen törékeny, optimális mértékben vissza kell lágyítani. A visszaeresztéshez ágyat készítek a még izzó faszénparázsban. A „fujtató” ilyenkor nem működik! A pengét a hátára fektetve helyezem a parázsba úgy, hogy a hegye ne érintkezzen széndarabbal, kicsit kiálljon a forró közegből. Máskülönben eléghet a pengecsúcs, és kezdhetünk újraformálni. Amint elhelyeztük a munkadarabot, nagyon kell figyelni az acél színét. A pengehát, amelynek inkább rugalmasnak, mint keménynek kell lennie- előbb aranyszínt, majd világoskék színt vesz fel. Aztán tovább sötétül mélyebb kékbe. Ha az arany-szalmasárga szín eléri az élt, akkor kiveszem a kést a parázsból. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy túl gyorsan szalad előre a színváltozás, érdemes homokba dugni a pengét, hogy lelassuljon, és egyenletessé váljon a visszaengedés. T.L. azt javasolja, hogy akinek kedve, anyaga van, melegítsen fel egy bazi vasdarabot, és azt érintse a visszaeresztendő penge, különböző részeihez, így szabályozhatóbb a hőkezelés folyamata.

A visszaengedés után megint jön egy reszelős próba. Az élnél végigreszelem, ha túlontúl belekap, akkor lágy lett az anyag, kezdődhet újra az edzés. Ha meg nagyon csúszkálna, akkor bizony folytatnom kell a visszaeresztést. Tim Lively azt tanácsolja, hogy ha egyazon napon nem tudunk végezni a kovácsolással, akkor a munkadarabot felejtsük benne a faszénparázsban, és hagyjuk abban lehűlni. Gondolom, a szemcseszerkezet lenyugtatása a cél ezzel.

 

Kellemetlenségek, buktatók

 

A fogó kezelése terén sajnos ügyetlen vagyok. Többször kiesik belőle a munkadarab, ezalatt kihűl, melegíthetem újra. Akárhogy igyekszem, megközelítően sem tudom egyformára kalapálni a penge két oldalát. Ráadásul az egyikbe mindig mélyebb kalapácsnyomokat ütök, mint a másikba. Ez azért bosszantó, mert egy vékony élrész kivételével nem akarom eltüntetni a kovácsolás nyomait, pontosan ezek az elemek adnak a számomra egy romantikus „paleo” érzést, így meg kell alkudnom a minőségi elvárásaim, és a kialakult penge realitásai közötti különbséggel. Gyakran előfordul az is, hogy melegen, felpucolás nélkül még egyenletesnek, szépnek találom a kést. Aztán amikor felpucolom, látom, hogy bizony itt-ott görbület van. Ha még lehet, valamennyit utána igazítok szalagcsiszolóval,

 

A szalagcsiszolóm

A szalagcsiszolóm

 

(egyszerű, padló-szalagcsiszolóm van, cca. 7000 forintért vettem), ha nem sikerül így se eltüntetnem az ügyetlenségem nyomait, akkor elkönyvelem, hogy „öreg, még sokat kell gyakorolnod, fejlődnöd”.

A kovácsolás veszélyes üzem. Nyaranta nem egyszer nekiálltam mezítláb, gumipapucsban, félmeztelenül kovácsolni. Remek égési sebeket lehet így összeszedni. Nem tudom, a profik használnak-e védőszemüveget, védőkesztyűt? Én ritka kivételtől eltekintve nem. Össze is égett már mindkét kezem, no meg vágódott a szemembe acélszilánk. Tehát aki kibírja, hogy beizzad a szeme a védőszemüveg mögött, az inkább tegyen egyet fel! A megégés meg a fájdalomtűrő-képesség függvénye.

 

Hibázások

 

Ebből nagyon sok van a tarsolyomban. Csak néhányat: egy finom kis kést kovácsoltam (volna), és amíg hevítettem, valami másba is belekezdtem. Már csak arra figyeltem fel, hogy sistereg, szikrázik a tűzhely, mintha fel akarna robbanni. Úgy elolvadt az acéldarab eleje, mint a vaj! (Frissítés: pedig „csak” faszenet, és nem kokszot égetek.) Szóval egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk! Előfordult, hogy a már kihűlt, visszaeresztett pengén észrevettem, hogy biza’ elgörbült egy kicsit. Gondoltam, nem nagy ügy, majd hidegen visszakalapálom. El is törtem derékban. Jóég! Hány óra munka, kínlódás veszett kárba! Másik alkalommal szépen megművelt kézvédőt kezdtem kalapálni, csavargatni, elbíbelődtem vele 1-2 órát. Aztán kirepült a fogóból, máig sem találtam meg a homokban. A tízliteres vödör, amelyben az edzőolajat tartom, háromnegyedéig be van ásva a földbe, egy farakás mellett(!). Jó darabig nem volt baj. Aztán egyszer kicsapott, kifröcskölt a fellángoló olaj, pár pillanat alatt lángba borult minden. Még jó, hogy a műhely talaja homok, és kéznél volt a lapát. Máris megjegyzem: olajtűzre vizet önteni öngyilkosság! Más tüzesbaki ellen ott áll a fészer mellett egy vödör víz is.  Na meg azóta védem a fát Salgó elemekkel.

Mára a kovácsolás vált a fő hobbimmá. Ha elkészültem egy késsel, valami belső késztetést érzek, hogy belekezdjek egy másikba. Barátaim, ismerőseim jóvoltából megfelelő mennyiségű alapanyagot, autó laprugót, spirálrugót „spájzoltam” így egy jó darabig elszórakozgathatok. (Frissítés: mára alaposan megcsappant a készlet.) Kiemelném: szórakozás, kellemes időtöltés ez a számomra. Eladásra, megrendelésre sohasem készítenék semmit. Tisztában vagyok vele, hogy életem végéig sem érek egy profi nyomába, ahhoz nem elegendő az igyekezet. Szakmai érzék, kézügyesség is szükséges lenne. Nekem ilyesmit nem adott a sors. Ennek ellenére nagy örömmel tölt el, ha az így-úgy sikeredett késeimet használatba veszem. Ezt a jó érzést kívánom mindazoknak, akik hozzám hasonlóan, akár a tökéletesség igénye nélkül is, de a saját örömükre neki mernek vágni a késkovácsolásnak.

Néhány kovácsolt késem:

 

Néhány korai munkám

Néhány korai munkám

 

A Dakota nevű késem

A Dakota nevű késem

 

Fantáziakés

Fantáziakés

 

Kedvencem, velős csont markolathéjjal

Kedvencem, velős csont markolathéjjal

 

Kis lándzsakés

Kis lándzsakés

 

Kis nyakkés

Kis nyakkés

 

Kukri próbálkozás

Kukri próbálkozás

 

Leggyakrabban használt evőkésem

Leggyakrabban használt evőkésem

 

Mini macséte fatokkal, lándzsa markolattal

Mini macséte fatokkal, lándzsa markolattal

 

Nehéz nagykés

Nehéz nagykés

 

Öregindián

Hozzászólások
Keresés
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Jelentkezz be vagy regisztrálj!
RiHike |2015.09.06 20:14:20
Szia, Komolyan mondom, hogy csak ámulok és bámulok. Mióta regeltem, nem hiszem, hogy ilyen ügyes emberek is vannak. Meg, hogy ennyire segítitek egymást. A késeid meg szerintem fantasztikusak. Köszi a cikket.
Öregindián |2013.10.13 20:05:14
Szia Moti! Örülök, hogy néha felbukkansz.
Moti |2013.10.13 13:54:44
Mindig jó olvasni,ha valaki megosztja élményeit és tapasztalatát! Tényleg tetszetős a kelta kés nagyon,meg a mellette levő skandináv jellegű,meg a jobb szélső is! Meg a...
Öregindián |2013.10.08 08:28:54
Tibi! Örülök hogy olykor-olykor benézel ide, az "anyaportálra" is. A bal alsó? Azt hiszem, az a "kelta" kés. Minden kovácsoló számára ez szinte kihagyhatatlan, ezen gyakorolja az ember a munkafogásokat. Ennek az egyszerűsége mellett a használhatósága az előnye. Nem kell külön markolathéj.
T-Boar |2013.10.08 03:15:27
Jó volt ezt az írást, újra olvasni. A csoportképen, a bal alsó kés is megérne egy kis taperolást.
Öregindián |2013.09.14 11:25:28
Köszönöm! A kukri sajnos gyengén sikerült, bár használható. Nagyjából tíz csapással vágtam át vele egy kb. 15 cm.átmérőjű, száraz akácot.
fisligery |2013.09.13 22:21:18
Nagyon jó a cikk!
A kések is tetszenek főleg az a kukri!
Öregindián |2013.09.10 08:51:36
Akár télen is nekiláthatunk, csak elég forraltbort kell főznünk. Mek pajtás ez neked is szól!
kontrra |2013.09.09 18:17:09
Kösz az ismételt meghívást, remélem, még a tél beállta előtt sikerül eljutnom hozzád.
Öregindián |2013.09.08 20:43:12
Curtis tesvérem, gőzöm sincs, melyik késekről van szó. Kontrra, bármelyik hétvégén kipróbálhatod nálam,szívből örülnék, ha sikerülne valamit kikalapálnod. Amit tudok, helyben átadom neked. Bár magam is kaptam volna néhány jó tanácsot!
kontrra |2013.09.07 23:13:28
Őszintén szólva a cikk elolvasása után semmivel tűnik egyszerűbbnek a késkovácsolás, mint előtte, sőt...
De ez természetesen nem Öregindián és a cikk hibája, hanem annak köszönhető, hogy sok dologról gőzöm sem volt eddig.
Előbb-utóbb kipróbálom, ha addig élek is.
Curtis |2013.09.07 19:05:00
Már akkor is tetszett ez a cikked.
Kár hogy a legutóbbi két késedről, amit még tavaly ősszel mutattál, nincs kép fönt.
mek |2013.09.07 12:23:34
Öröm volt újraolvasni